Mindazok, akik a rendszerváltás előtti erdélyi színházi eseményeket nyomon követték, élénken emlékezhetnek a vers-estek hangulatára, a különböző költői munkásságoknak szentelt alkalmak lélekemelő jellegére.
Bogdán Zsoltnak, a Kolozsvári Állami Magyar Színház méltán ismert és elismert színművészének legutóbbi ilyen jellegű előadása Ady Endre munkásságába enged bepillantást. A „...függök ezen a zord élet-párkányon...” című produkció a Nyugat meghatározó alkotójának verses- és prózai műveit hozza közelebb közönségéhez úgy, hogy közben nem csak az alkotó, a költő és publicista gondolatival találkozunk, de – köszönhetően Bogdán Zsolt szuggesztív és kifinomult játékának – megismerkedhetünk Ady Endrével, az emberrel, a szerető, szenvedő, hús-vér újságíróval is. A sétatéri színház művészének nem ez az első ilyen jellegű előadása: korábba egy Dsida-esttel ajándékozta meg közönségét, mely szintén hiánypótló előadásként mutatott rá Dsida Jenő költői pályájára.
A tavaly áprilisban bemutatásra került és azóta is nagy sikerrel játszott előadásról így írtak korábban: ...nem akárki elevenedik meg a színházi térben: Ady Endre, akiről csak szuperlatívuszokban szokás beszélni, akit a maga korában gyűlöltek és imádtak, akinek neve egyet jelent a tűzzel, a férfiúi hévvel, a törékeny szerelemmel, és a felsorolás még hosszan folytatható lenne. Nincs egyszerű dolga annak, aki szűk másfél órában próbál viszonylag komplex képet adni a költőóriásról. Valahol mégis el kell kezdeni, néha-néha mégis meg kell próbálkozni a lehetetlennek tűnővel is, így Bogdán Zsolt egyszer csak felpattan a székről és elhangzik az első mondat: „Itthon vagyok!”. Ki szól hozzánk, nézőkhöz, ebben a percben? A számtalan szerepe után ismert színész vagy Ady? Feltételezhetően mindketten. S e kettősség az előadás teljes egészét átitatja: a Nyugat költőjének semmivel össze nem téveszthető sorai, jellegzetes stílusa, iróniával vegyes panaszai, valamint Bogdán karakteres orgánuma, tiszta értelmezése és átütő energiája teremti meg azt a hangulatot, melybe a néző kényelmesen belefeledkezhet, s melytől egyszer csak megjelenik az egyszerű térben a pesti szerkesztőségek, a váradi kávézók és a párizsi szűk utcák világa, egyszóval az az Ady-univerzum, melyről mindannyiunknak lehet valamiféle fogalma. Kétségtelen, hogy az Adyval szembeni kultikus magatartásunk legyőzhetetlen, noha az előadásnak nem is szándéka egy valóságos mítosszal hadakozni, az azonban üde színfoltja az estnek, hogy olyan szövegrészletek is elhangzanak, melyek árnyalják a költő személyiségéről alkotott képünket. Ha egy szóban kellene megfogalmazni, azt mondhatnánk, hogy Ady – Bogdán Zsolt előadásában – valóságos ember. Szeret és gyűlöl, éhezik és mámoros hangulatban tör a világ ellen, ad és kér, él és végül meghal. A költő és a publicista egyként köszön vissza ránk. (Helikon – Irodalmi Folyóirat, XXV. ÉVF., 2014/8. (646.) SZ. — ÁPRILIS 25.)
Bogdán Zsolt Ady-estje minden korosztály számára tartalmas színházi élménnyel szolgál: a fiatalabb generációk az iskolapadból ismert sorokat új megközelítésben fedezhetik fel, az idősebbek pedig nemcsak egy régvolt világ töredékeivel találkozhatnak az Ady-szövegeken keresztül, de a szerelmes és istenes versek, a nagy költő levélrészletei és publicisztikái irodalomtörténeti érdekességként is hatnak.
A Szugyiczky István rendezésében létrejött előadást a Kolozsvári Állami Magyar Színház stúdiótermében láthatják az érdeklődők augusztus 22-én 16 órától.