A Kolozsvári Magyar Napokat szervező Kincses Kolozsvár Egyesület az Ökumenikus Segélyszervezettel közösen adománygyűjtést hirdet az ukrajnai fegyveres konfliktus miatt nehéz helyzetben élő kárpátaljai iskolás gyerekek javára.
A közép és kelet-európai országokban lezajlott rendszerváltozásról szervezett eszmecserét a Sapientia EMTE. A Kolozsvári Magyar Napok keretében sorra került beszélgetésen Varga Norbert politológus, egyetemi tanár (NyME), Zsebők Csaba történész, Bakk Miklós politológus, egyetemi tanár (BBTE), Toró Tibor politológus, egyetemi tanár (Sapientia) vett részt.
Mennyire és miért volt más a magyarok helyzete, miben különbözött Magyarország a szovjet tömb többi államától? – minderről Varga Norbert beszélt, kiemelve e folyamat fokozatosságát. A 60-as, 70-es évek életszínvonal-növekedése, és ennek megtartása „minden áron” az akkori politikai vezetésnek 1956 megismétlődésétől való félelmén alapult. A „gulyáskommunizmus”, a „legvidámabb barakk” időszaka ez Magyarországon, egy élhetőbb, puhább diktatúráé. Ennek az életszínvonalnak a fenntartásához azonban Magyarország kénytelen volt hatalmas külföldi hiteleket felvenni, a 80-es évek végére az ország súlyosan eladósodott, az állampárt nem tudta megfékezni a gazdasági hanyatlást, ez pedig a jóléti Kádár-rendszer legitimációjának végét jelentette. A rendszer fenntartásához egyre nagyobbá vált a Nyugattól való függés, a nemzetközi pénzügyi szervezetek viszont egyre szigorúbb feltételeket támasztottak a nyugati normák átvételére, a piacgazdaságra való áttérésre. Az állampártban megjelenő reformerek Kádár Jánost, az MSZMP főtitkárát 1988-ban leváltották, ezt követően felgyorsult a rendszer, a párt „önfelszámolása”, a Kádár után Grósz Károly vezetett munkáspárt 1989 októberében saját magát szüntette meg. A politológus példanélkülinek nevezte a szovjet tömb országai viszonylatában, hogy Magyarországon az MSZMP számított a reformfolyamatok motrának, máshol ugyanis elképzelhetetlen volt, hogy az állampárt átadja a hatalmat a kormánynak. Elsősorban az értelmiség köreiből létrejövő ellenzéki csoportosulások 1987-ben létrehozták – újraalakították – a pártokat, jóllehet erre akkor még nem is léteztek törvényi keretek.
Varga beszélt a magyarországi rendszerváltás egy másik tulajdonságáról is: ennek az átmenetnek a társadalmi legitimációja meglehetősen gyenge, ami ennek a váltásnak az elitista jellegével magyarázható. A társadalom, a „tömegek” lényegében csak passzív szemlélői voltak a folyamatnak, aminek később súlyos következményei voltak – vélekedett.
http://szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/117493 (2015.08.22)