Nem tudni, hányan jöttek tényleg cipő nélkül a Kolozsvári Magyar Napos Republic-koncertre, de gumicsizmában, ernyőkkel és esőkabátban annál többen.
Nem tudni, hányan jöttek tényleg cipő nélkül a Kolozsvári Magyar Napos Republic-koncertre, de gumicsizmában, ernyőkkel és esőkabátban annál többen. A színes esernyőtengertől a színpadot alig lehetett látni, de ez nem különösebben érdekelt senkit. Rengetegen voltak kint, esőkabátos karonülő kisbabákkal és az esőbe “kicsapott”, eszméletlenül bulizó 4-70 évesekkel egyaránt.
Boros Csaba, a Republic egykori basszusgitárosa avanzsált az énekes helyére, és milyen jól tette: hangja ugyan nem helyettesítheti egy az egyben Bódi László Cipőét, de majdnem összetéveszthető az övéével helyenként, és ezt, azt hiszem, a legfanatikusabb rajongót is kielégíti. Simogat a ballada, feldob a rock: nem felejtjük el Cipőt, de szeretjük az utódját, ennél többet egy zenekar se kívánhat magának.
A kolozsvári koncert kevésbé volt slágerparádé és kevésbé “villogás” az újjal, mint bármelyikre számíthattunk volna. A ráadás fél koncerttel ért fel, és mind azalatt, mind a”rendes” koncert alatt egyaránt hangzottak el olyan slágerek, mint a Repül a bálna, Szállj el, kismadár, 16 tonna feketeszén vagy Ha itt lennél velem, mint újabb, a kétezres évek második feléből származó dalok. Tipikusan az a koncert volt, amilyent a Magyar Napokon szívből szeretünk: a székely bácsi mindenhez is ért, ez a koncert meg mindenkihez is szól, az első sorban tombolókhoz és a szélen álló, akármikor indulásra kész, pici gyerekes családokhoz is.
A koncertet kicsit kényelemkeresően, védett helyről, sátorból, de tökéletes ráhallásról hallgattuk, de körül is néztünk, miért vállalja be ez a sok ember az ázást. A hangulatért. Az együtt-élményért. Ami a KMN maga. És ennél jobbat azt hiszem, nem tudunk mondani.
http://kolozsvar2015.transindex.ro/?cikk=25435 (2015.08.21)