Van az a hely a Kolozsvári Magyar Napokon, ahol este zsongás van, ahol a jelenlévők együtt éneklik az éppen fellépő Republic, Bikini, Fenyő Miklós vagy Koncz Zsuzsa slágereit. Ez a Mátyás lábai előtt terülő Főtér, mely a rendezvénysorozat egyik legfontosabb helyszínévé vált az évek során.
Feltevődik bennem a kérdés – amikor mindenki egy helyre tömörül, akkor mivé válnak a fesztivál egyéb helyszínei, azok, amelyek nappal közösségi élményt biztosítanak?
Ott van a Farkas utca: napközben tényleg a nagy fesztiválokhoz hasonlóan kerülgeted az embereket és a gyermekes családokat – egyáltalán nem biztos, hogy beférsz a kiszemelt sátorba, de már megszokott, hogy a helyszín széléről is ugyanolyan érdeklődéssel figyelheted az előadást.
A Farkas utcai koncertek és a nap utolsó szabadtéri műhelymunkáinak lejártával az emberek testületileg átvonulnak a főtérre. Pár kivétellel, a vásár helyén csak az üres sátrak maradnak. Az éjszaka legforgalmasabb helyszínei azok, ahol lángos és kürtőskalács kapható. A sorban állás alatt a román, magyar, angol szavak keveredését hallod, egyszerűen érzed, tudod, hogy nincsenek sem nyelvi, sem kultúrabeli korlátok. Teljes természetességgel fogadod, hogy az éppen szolgálatban lévő román rendőrpáros szóba elegyedik a pakolászó kézműves bácsival, vagy azt, ahogy két ékszerész egy pohár bor mellett kibeszéli az aznapi élményeket.
Csendessé és békéssé alakul át a napközbeni pörgés, egyáltalán nem bánod, hogy a szél nem fújja át a főtér zaját.
Tasi Annabella