A Kolozsvári Magyar Napokat szervező Kincses Kolozsvár Egyesület az Ökumenikus Segélyszervezettel közösen adománygyűjtést hirdet az ukrajnai fegyveres konfliktus miatt nehéz helyzetben élő kárpátaljai iskolás gyerekek javára.
Egy, két, há’ – pontosan ennyiedik kötetjét mutatja be csütörtök délután Láng Orsolya, Horváth Benji, illetve Varga Melinda a Bulgakov csordulásig telt emeleti termében. László Noémi, az est házigazdája kislányos izgatottsággal kérdezi a szerzőket stílusukról, elveikről, frissen megjelent kötetükhez való viszonyukról. A könyvek és szövegek méltatásakor olyan szavak is elhangzanak, mint „papnő” és „menyasszony”. A fiatal szerzők lazák és kedvesek, nincs feszkó és megjátszás, belefér ebben a beszélgetésbe a baki, a kacagás, a visszakérdezés is.
Varga Melinda, aki költői volta mellett az Irodalmi Jelen versszerkesztője és tudósítója arról beszél, hogy számára nagyon fontos az olvasó, mindig szem előtt tartja őket, ezért nem öncélúan, nem feltétlenül a szakmának ír. Az Űrezüstből felolvasott verseiben felfedezhető a női szempont érvényesítése, a városi magány és egy általános melankólia-érzés is. Melinda az utóbbi időben fiataloknak tart irodalmi műhelyt, bevallása szerint a velük való érintkezés, eszmecsere alkotóként őt is frissen tartja.
Láng Orsolyától többen is verseskötetet vártak, ő azonban prózával jelentkezett. Érezni, hogy sokan kérdezték már azt tőle, nemes egyszerűséggel válaszol hát: összeforrottabbnak érezte prózai szövegeit, a verseskötettel meg még várni szeretne. Orsi ráadásul képzőművész is, így Tejszobor című kötetét saját illusztrációval látta el. A szerző úgy fogalmaz, hogy az embernek szelepei vannak, és a beltartalom ezeken keresztül távozik: nála most éppen ebben a két formában. A szövegek a vers és a próza között mozognak, a találkozások, a viszonyok működési mechanizmusára kérdeznek rá, ezeket boncolgatják. Orsi rövid lírai szövegeit még tovább hallgatnám, és arra is kíváncsi vagyok, milyenek lehetnek azok a bizonyos rajzaik, milyen jelentéstöbblettel látják el prózát.
Horváth Benji Beatcore című kötetét érzi első igazi kötetének, a 2009-es megjelenésű Cseplini dívát amolyan formamutatványként tartja számon. Benji bevallja, hogy zavarta a tény, hogy Balázs Imre József a beat nemzedéket emlegette versei kapcsán, a kötetcím-adó vers tehát pontosan arról szól, hogy amit ő művel, az már meghaladja a beat szellemiségét. Benji arról beszél, hogy a felgyűlt hatalmas szöveganyag Gál Attila szerkesztő segítségével állt össze kötetté, s amikor azt mondja, személyes élményekhez kapcsolódó verseket ír, nem lódit: a felolvasott versek valóban magukon hordozzák a szubjektív líra jegyeit, de többek között azáltal, hogy gyakran felfedezhető bennük a második személy használata, vagyis egyfajta címzettség van a szövegekben, a versek sikeresen tudnak kapcsolódási pontokat teremteni az olvasó számára.
A felolvasós beszélgetés végén az érdeklődők megvásárolhatják a köteteket, a szerzők pedig csendben dedikálnak. Gratulációk és koccintások mellett simul át az este valami nagy közös irodalmi-baráti kocsmázásba.
Szöveg: Kovács Bea