A Kolozsvári Magyar Napokat szervező Kincses Kolozsvár Egyesület az Ökumenikus Segélyszervezettel közösen adománygyűjtést hirdet az ukrajnai fegyveres konfliktus miatt nehéz helyzetben élő kárpátaljai iskolás gyerekek javára.
Kedd délben a színházkedvelőknek lehetőségük nyílt betekintést nyerni a kolozsvári hivatásos magyar színjátszás első ötven évébe. A rendhagyó időutazásnak az Akadémiai Könyvtár adott helyet, ahol nemcsak a tárlókban kiállított színlapok megtekintése nyújtott érdekes látványt, hanem néhány korabeli ruhába öltözött hölgy is, akik színlapokról olvastak fel. Megtudhattuk, hogy a színlapok, olyan tömör leírások, amelyek a közönségnek szánt információkat tartalmazzák.
A kiállítás kurátora Egyed Emese egyetemi tanár volt, aki magyar és román nyelven tartott rövid eligazítást az öt tárlóban elhelyezett színházi dokumentumokról. A kiállítás létrejöttében szerepe volt a Kolozsvári Akadémiai Könyvtár mellett az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeumnak is, tőlük származnak ugyanis a szép grafikák, színészi portrék. A kőszínház képét Veres Ferenc üvegnegatívjáról nagyították. A kiállítást alkotó mintegy negyven – eredetiben vagy fényképmásolatban bemutatott – színlap a könyvtár gyűjteményének része. A válogatás, a színlapok közlendőit színházi forráscsoportba helyezve kívánja érthetőbbé tenni. Az első tárlóban szakirodalmat tekinthettünk meg szövegtípusokról és a kor színészetéről, részben a könyvtár anyagából és részben a saját könyvtárból.
A második tárlóban a hivatásos színjátszás kezdeteire utalnak a papírok, könyvek, ugyanakkor a színlapon azonosítható színészek életére, munkásságára. A harmadik tárlóban az európai és tengeren túli kitekintés mellett egy Katona József által lefordított dráma színlapjával is találkozhatunk, sajnos a Bánk bán 1834-es kolozsvári bemutatójáról a könyvtárnak nincs színlapja.
Egyed Emese elmondása szerint, Kolozsváron vannak még más színlapgyűjtemények is: a színház dokumentációs tárjában, az egyetemi könyvtárban és magánszemélyeknél is. Továbbá az Országos Széchenyi Könyvtárban, illetve az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetben, az úgynevezett Bajor Gizi Múzeumban is sok olyan dokumentum megtalálható, amely kiegészítheti ezt a gyűjteményt.
A magyar nyelvű színjátszásra, az érzékeny játék műfajában oly kedvelt Kotzebue német drámaíró darabjain kívül olyan német szerzők hatottak, mint például Lessing, Schiller, Goethe. Ehhez kapcsolódik a negyedik tárló. Az ötödikben Victor Hugo Angeloja színlapja tekinthető meg, a darab fordítója, Eötvös József volt. Ezt a bizonyára nálunk is ismert párizsi színésznő, Mademoiselle Rachel arcképével egészítették ki, aki később maga alakította a Déryné által kedvelt egyik szerepet.
Magyar történelmi témájú darabok és parodisztikus vagy kedélyes, népszerű szövegtípusok színlapjai következnek a sorban, zsebkönyvek, és színészképek, majd a kedvelt Szerdahelyi Józsefé egészíti ki ezt a válogatást.Végül a színlapok sztárkultuszára irányítódik a figyelem az utolsó tárlóban, többek közt Laborfalvi Róza és Lendvay Márton, a Pesti Magyar Színház színészeinek vendégszereplésére. A színlapok azt tanúsítják, hogy 1792 óta folyamatosan volt magyar nyelvű színjátszás Kolozsváron és néhány igazgató idején igen színvonalas is volt ez.
Három tárlót kizárólag a zenének szenteltek, de ezek nem teljesek, a cél ugyanis nem az volt, hogy az egész ötven év anyagát felöleljék – részletezte Sófalvi Emese. Elmondása szerint, nem maradtak fent ebből az időszakból kottaanyagok vagy nagyon kevés, ugyanis mindegyik színész a saját másolt szólamát magával vitte, ragaszkodott hozzá, hiszen abból énekelt. Mégis valami különleges véletlen folytán az Akadémiai Könyvtárban találtak jó pár kottát, melyeken ugyanazok a nevek, énekek, szerepelnek, mint a kolozsvári színlapokon, és a pecsétek, kézírások, vagy egyéb szövegkörnyezet alapján is megállapítható a kolozsvári vonatkozás.
A kiállítást feltétlenül érdemes megtekinteni a Kolozsvári Magyar Napok ideje alatt.
Szöveg: Csata Réka