A Kolozsvári Magyar Napokat szervező Kincses Kolozsvár Egyesület az Ökumenikus Segélyszervezettel közösen adománygyűjtést hirdet az ukrajnai fegyveres konfliktus miatt nehéz helyzetben élő kárpátaljai iskolás gyerekek javára.
A Sapientia EMTE Tordai úti épületének nagytermében gyülekeztek szerda délután azok, akik kíváncsiak voltak milyen utakon halad az erdélyi magyar film. Pontosabban az erdélyi magyar filmesek, ugyanis a bemutatott kisfilmek az egyetem film-fotó szakáról különböző évfolyamokból kikerült rendezők munkái. Legtöbbjük tovább folytatja tanulmányait a román, illetve a magyar fővárosban, és alkotásaikat nézve megállapíthatjuk, hogy szakmájukat egyre jobban értő fiatal rendezőkről van szó.
Bán Attila, Bertóti Attila, Gábor Lóránd, Hartung Attila és Visky Ábel kisfilmjeit nem lehet és nem is érdemes közös jelzőkkel illetni, a vetített alkotásokat nézve nem egyértelműek a generációs sajátosságok, már ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről egy olyan szűk szakmai közösségben, mint az erdélyi magyar filmé. Amit esetleg közös vonásként említhetünk, az az emberi kapcsolatok és az emberi létezés sokszínűségének feltárására tett kísérletezés.
Bertóti humoros animációjában például egy testvérpár a mesék és a fantázia világát fedezik fel közösen, Gábor rövidfilmje pedig egy szorongó, elmagányosodott férfi szemszögét érvényesíti. Bán Attila egy korábbi filmjének (Szufla, 2011) kulcsában, az abszurd humorú szürreál jegyében rendezi meg a Paradicsomot, ami egy idős házaspár többé-kevésbé közös céljáról, egy paradicsomültetvény neveléséről szól. A román-magyar színészpáros a filmben mindvégig gesztusszinten kommunikál, a film nem is hiányolja a beszélt szöveget: néhány sóhaj és hümmögés éppen elég az értéshez és érttetéshez.
Hartung Attila Ischler című kisfilmje vizualitásában és feszültségkeltő dramaturgiája miatt is kiemelkedő alkotás. Története a II. világháború ideje alatt játszódik, egy jó hírnek örvendő orvos és az általa bújtatott három fiatal zsidó nő kapcsolának dinamikáiról szól. A nővérek kiszolgáltatottsága és a férfi szándékai könyörtelen helyzetet idéznek elő, Hartung pedig eléri, hogy a film rövidsége ellenére is együtt izguljunk az életüket féltő lányokkal.
Visky Ábel két kisfilmmel jelentkezett, s bár alapvetően két eltérő hangulatú-stílusú produkcióról van szó, úgy gondolom, a szereposztás mindkét mű esetében telitalálat. A Romanian sunrise-ban egy magyarországi fiú Konstancára utazik, hogy felkeresse apját egy életmentő veseműtét kapcsán, de kettejük találkozása nem úgy sül el, ahogy arra a srác számított. Visky kellő humorral és könnyedséggel kezel egy önmagában súlyos, komoly témát, és úgy játszadozik el a nyelvi korlátok létezésének tényével, hogy mi, akik kétnyelvű közegben élünk, csak nevetni tudunk a szereplők nyakatekert megoldásain. A Játszótársak ezzel szemben egy férfi és egy nála jóval fiatalabb nő hátborzongató szerelmi játszmájáról szól, Nagy Ervin, Nagy Zsolt és a budapesti SZFE-n frissen végzett Zsigmond Emőke remek alakításában.
A ex-sapisoknak csak gratulálni tudunk, és sok visszatérő látogatást várunk még a magyar napokra!
Szöveg: Kovács Bea