A Kolozsvári Magyar Napokat szervező Kincses Kolozsvár Egyesület az Ökumenikus Segélyszervezettel közösen adománygyűjtést hirdet az ukrajnai fegyveres konfliktus miatt nehéz helyzetben élő kárpátaljai iskolás gyerekek javára.
Az Umlingok öröksége: a bodonkúti régi templom mennyezetkazettái címmel nyílt kiállítás szerda délután az Erdélyi Néprajzi Múzeumban.
Talán sokak számára ismerős a szász nemzetiségű Umling Lőrincz neve, ugyanis munkájának jelentős része fennmaradt az utókor számára. A festőasztalos jelentős képviselője volt a korabeli Kolozsvár kézműves társadalmának. A fennmaradt emlékek megrendelői elsősorban a városhoz közel eső falvak református magyar közösségei voltak.
Erdélyben a festett mennyezetek legkorábbi, ismert példányai templomokban maradtak fenn. Elterjedésükben meghatározó szerepe volt a reneszánsz kazettás famennyezetek főúri, fejedelmi udvarok által közvetített divatjának. A festett mennyezetek készítői a nagy céhes központok festőasztalosai voltak, akik a mennyezethez hasonló stílusú egyházi, illetve profán bútorféléket is készítettek.
Legtöbb azonosítható munka az Umling-családhoz kapcsolható, három generációjának tagjai mintegy fél évszázadon keresztül (1742 –1794) dolgoztak a mai Kolozs, Szilágy és Beszterce-Naszód megye területén álló protestáns templomokban. Napjainkban mintegy harminchat templom őrzi az általuk festett mennyezetkazettákat, bútorokat. Három hajdani mennyezet kazettái múzeumi gyűjteményekbe kerültek.
Tötszegi Tekla néprajzkutató, az Erdélyi Néprajzi Múzemban kiállított kazetta tárlat megnyitóján elmondta: “Az Erdélyi Néprajzi Múzeum birtokában lévő, az eredeti, három-négy kazettahosszúságú elemek utólagos felszabdalásával nyert, negyvenhét mennyezettábla díszítménye sovány temperával készült, vastagabb alapozás nélküli, gyalult fenyőfa alapra. A kiállított darabok igényesen megfestett központi díszítményeinek többségét a késő reneszánsz formavilágában gyökerező florális kompozíciók alkotják. Harminchárom ilyen kazettánk van, további haton pedig valamely bibliai példabeszédre, történetre utaló, szimbolikus állatokat megjelenítő figurális ábrázolások vannak.”
A kiállítás szeptember 20-ig áll a közönség rendelkezésére. Akik ebben a periódusban ellátogatnak a Redutba, azok megtekinthetik a frissen restaurált kazettákon, Umling-ábrázolásban a fára tekeredő, szájában almát tartó kígyót, a kicsinyeit saját vérével tápláló pelikánt –az anyaszentegyház szimbólumát –, a háromszög alakzatba helyezett istenszemet, vagy a 42. zsoltár sorait. A tárlat keretében a restaurálás-konzerválás komplex folyamatával is megismerkedhetnek a látogatók.
Szöveg: Varga Mihály Márton
Fotó: Kiss Gábor