A Kolozsvári Magyar Napokat szervező Kincses Kolozsvár Egyesület az Ökumenikus Segélyszervezettel közösen adománygyűjtést hirdet az ukrajnai fegyveres konfliktus miatt nehéz helyzetben élő kárpátaljai iskolás gyerekek javára.
Könyvtárban, könyvesboltokban gyakran találkozni olyan művekkel, amelyek „kincses Kolozsvár” történeteit mesélik el oly módon, hogy az olvasó egy időutazáson érezheti magát. Megismerheti a kezdeteket, megfigyelheti a fejlődést, végül pedig belecsöppenhet a jelenbe. Egy ilyen kötet az Erdély fővárosa Európában című is, melynek kapcsán a szerzők/szerkesztők beszélgettek a Kolozsvári Magyar Napok második napján, a Kolozsvár Társaság székhelyén.
A kötet műfajban, formában eltér a megszokottól, egyszerre új- és népszerű. Kolozsvár a változások, fejlődések időszakát éli: számos egyetemista tanul városunkban, emellett külföldi kapcsolatokkal is rendelkezünk. Fejlődik az irodalom, a gasztronómia, a vendéglátás, ugyanakkor nemzetközileg is elismert fesztiválok házigazdái vagyunk.
Elöljáróban Rigán Lóránd, a kötet egyik szerkesztője azt hangsúlyozta, hogy nem csupán emberekről, Kolozsvár utcáiról, hangulatairól szerettek volna írni. Ennél többről van szó: hangokról, zajról, nyüzsgésről, hiszen a 21. századi nyitott, emberkedvelő polgár szereti, hogyha „él a város”.
Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere nem tekinti véletlen egybeesésnek, hogy a kötetet Kolozsvár ifjúsági fővárosának évében mutatták be. Úgy tekint rá, mint az ifővárosnak szánt ajándékra. Mint mondta, igazi kihívás a várost hangulataiban megragadni és az emberek elé tárni, legyenek azok turisták, tanulók vagy akár rövidebb ideig itt élők. Továbbá, azt is megjegyezte, hogyha valaki a könyv végére ér, már úgy beszélhet Kolozsvárról, mintha itt született volna.
Guttmann Szabolcs, a Romániai Építészek Rendje Erdélyi fiókjának elnöke azt vallja, hogy a kötet úgy mutatja be Kolozsvárt, ahogyan az valójában van. Felfigyel a szépre, viszont észreveszi az árnyoldalakat is, és hiszi, hogy ezek fejlődni fognak. Beszéde végén megjegyzi, hogy a kritika nem arra van, hogy utána az emberek ne beszéljenek egymással. Fontosabb, hogy olyan eseményeken örüljünk együtt, mint a vasárnapi hálaadó istentisztelet a Farkas utcai református templomban.
Szöveg: Bántó Brigitta. Fotó: Facebook/Horváth László