Kiállítás Makovecz Imre munkásságáról

Nagy érdeklődésnek örvendett a vasárnapi Megtörtént és megtörténhetett volna. Kiállítás Makovecz Imréről címmel megszervezett tárlat megnyitója. Az eseményen Makovecz számos arcát ismerhették meg a jelenlévők: egyszerre volt szó a magyar organikus építészet kiemelkedő alakjáról; a világban folyamatosan valami lényegit kereső alkotóról; a barátról, akit megtört Kós Károly halála; és arról a megkerülhetetlen munkásságról, amelyet nem csak az elkészült épületek, de a soha meg nem valósult – és most kiállított – tervrajzok is jelképeztek.

Makovecz sikere hazai és nemzetközi téren is egyértelmű, ezért kíváncsiságom inkább az építész személyes élettörténete, gondolatai és érzései felé irányult. 

A megnyitó jelen lévő Répás Zsuzsanna, a Magyar Művészeti Akadémia Nemzetközi és Határon Túli Ügyek főosztályvezetője fontosnak tartotta kiemelni, hogy Makovecz mindenek előtt egy „tapogatózó, a környezetére odafigyelő” személy volt, aki a szépet, az értéket, a Teremtőt kereste.

Csernyus Lőrinc Ybl-díjas építész, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja, az építész példaképeiről, s a hajdan köztük lévő barátságról beszélt, majd felhívta a figyelmet a Megtörtént és megtörténhetett volna cím jelentőségére: a kiállított tervrajzok, jegyzetek, piszkozatok a gyakorlatba nem ültetett gondolatok és ötletek jelképei. Csernyus külön kitért arra a Makovecz-kéziratra, melyet 1977. augusztus 31-i dátumra jegyzett, s melyben barátjának és példaképének, Kós Károly halálának hírét dolgozza fel.

A kiállítás a Kolozsvári Magyar Napok ideje alatt még megtekinthető az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeumban, az odalátogatóknak pedig azt kívánom, hogy a rájuk váró bőségben találják meg azt, ami csak hozzájuk szól. Engem a már említett kézirat következő sora fogott meg igazán: „Alig várom, hogy az emberek, művek megpillantásakor soha többé ne mondják azt, hogy >>olyan, mint a…<<”.

Szöveg: Tasi Annabella. Fotó: Farkas Zita