Tradíció és innováció: együtt a reformáció

Hálaadó istentisztelet keretében adták át augusztus 16-án délben a Farkas utcai református templomot. A Kolozsvár egyik szimbólumaként számon tartott épülete az elmúlt másfél évben be volt zárva, jelentős mértékű felújítási munkálatokon esett át. Az ünnepi istentiszteleten Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét.

Zsúfolásig telt augusztus 16-án délben érdeklődőkkel és meghívottakkal a Farkas utcai Református Templom. A Belvárosi Református Egyházközség temploma az elmúlt másfél évben európai uniós alapokból újult meg, a munkálatok összértéke 4 és fél millió euró. A hálaadó istentiszteleten, amelyet a Duna TV élőben közvetített, Bibza Gábor, a Kolozsvári Református Egyházmegye esperese végzett liturgiai szolgálatot. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a 150. Zsoltár alapján hirdette az igét az ünnepi közösségnek. Prédikációjában a püspök hangsúlyozta, hogy minden erdélyi magyar református, de a Kárpát-medencei magyarság ünnepe is ez az alkalom, hiszen a Farkas utcai református templom mindannyiunk számára egy jelkép. Közel 400 esztendeje a reformátusok a templom őrzői. Délkelet-Európa legnagyobb egyhajós gótikus temploma Európai Uniós alapokból, a román és a magyar kormány támogatásával újult meg. Kató Béla szerint a templom szépségének a lényege, hogy minden összhangban van benne, ami a gótika lényege is, hogy egyensúlyba hozta az evilági és túlvilági értékeket. A püspök a zsoltárok keletkezéséről is beszélt igehirdetésében, amelyek különböző helyzetekben jöttek létre. A 150. Zsoltár kézenfog bennünket, és rávezet azokra a csodákra, amelyek ma is megtörténhetnek velünk. Az otthontalanság kínos fájdalmát ma sokan érzik át. Ez a felújítás azonban nem csak otthonná, hanem otthonosabbá is teszi a templomot. A kolozsvári magyarok csak az intézményeikben érezhetik otthon magukat, ezért kell új intézményeket építeni. A püspök szerint azonban nem egyéni várakat építünk, hanem olyan helyeket, ahol mindenki otthon érezheti magát.

“Mi Európának a segítséget nem emberáldozatban szeretnénk visszafizetni, hanem azzal, hogy itt őrizzük a hitet, a gótikát, az orgonamuzsikát, mindazt a szellemi terméket, amit eleink létrehoztak és örökségül reánk hagytak. A zsoltár a dicsérők sorába állítja az orgonát is, amely csodálatosan megújult. Ebben benne van minden hangszer, amit a zsoltáros felsorolt. Ez az eszköz lesz leginkább alkalmas arra, hogy nyelvi, felekezeti különbséget lebontva, eszközül szolgáljon a szakrális muzsika nyelvén az Isten dicsőítésének. Az ige nyomatékosítja, hogy Istent dicsérje minden lélek, nincs az, aki kimaradna belőle, mindenkit egyformán érint. Mi a minden alatt az élet teljességét értjük. Isten népének a teljes történelmét. Van miért hálát adni.” - mondta Kató Béla. A püspök szerint a jövő határán vagyunk. A hálaadás és a dicséret nem csak a múltról, hanem a jövőről is szól. A múlt és a jelen feljogosít bennünket arra, hogy bizalommal és reménységgel tekintsünk a jövő felé, mert az Úr, aki velünk volt a múltban, bűneinket megbocsátva engedi, hogy a romokat felépítsük és új életet kezdjünk. Ígéri, hogy ez a jövőben sem fog másképp történni.
“Legyen ez a mai befejezés egy új kezdet, amely sok mindenben meg kell hogy látszódjon ennek a gyülekezetnek és a kolozsvári magyaroknak az életében. Töltse be ez a templom azt a szerepét, amelyet több mint 500 esztendeje hűségesen betölt.” - zárta igehirdetését Kató Béla.
Fazekas Zsolt, a Kolozsvár Belvárosi Református Egyházközség lelkipásztora szerint kiemelkedő jelentőségű ez a nap, hiszen több mint másfél éves szünet után újból a templomban lehet együtt a hálaadó sereg. A hajlék újjá született. A lelkipásztor hangsúlyozta, hogy a zsoltáros által említett boldogság csak az Isten dicsőítésével lesz teljes.

“A Farkas utcai templom nem csupán az épített örökség kincse, nem csak istentiszteleti hely, hanem majdnem fél évezrede az egymást követő, és mindig egymásra találó nemzedékek közös otthona. Itt együtt lehetünk mi, a ma még élők, együtt a szentek közösségében, az üdvözültek társaságában. Együtt az előző és eljövendő nemzedékek istenfélő tagjai. E hajlékban otthon is lehetünk. Otthon az Úr színe előtt az elköltözött szeretteinkkel és még meg nem született utódainkkal. Nekik, dédunokáinknak szánjuk örökségként e felbecsülhetetlen értékű templomot. Együtt és otthon a templomban - ezzel a boldogító és hálára indító érzéssel ünnepelünk ma.” - mondta Fazekas Zsolt lelkipásztor, aki mindazoknak köszönetet mondott, akik hozzájárultak a templom felújításához.

Maksay Ádám főtervező személyes emlékeire hivatkozva mondta el, hogy nem volt véletlen a felújítás gondolata. A templom felújításához szükséges felméréshez a kellő támogatást 2005-ben nyerték el, 2008-ban benyújtották a felújításhoz szükség pénzösszegre a kérést, amelyre a pozitív elbírálást csak 2012-ben hirdették ki. Azonban a bürokrácia útvesztői miatt csak 2014 februárjában tudták megkötni a szerződést a kivitelezővel. A 36 hónapra tervezett kivitelezést 17 hónap alatt kellett megvalósítani. Maksay Ádám szerint elkészült a templom belső és külső felújítása, a tetőszerkezet javítása és a héjazat cseréje, az oromfal kidőlését meggátoló mérnöki szerkezet, valamint a boltozatok szakszerű megerősítése. Az egykori kolostor kerengő és a déli torony is új funkciót kapott. Elkészült a templom teljes fűtésrendszerének és villanyszerelésének cseréje, valamint a kültéri díszkivilágítás. Letisztították ugyanakkor a templom köveit, valamint antigraffiti réteggel kezelték a templom falait. A kivitelezéssel párhuzamosan szakszerűen restaurálták a teljes belső bútorzatot, az orgonát, a templom halotti címergyűjteményét, valamint az előkerült faléprészleteket, valamint a színezett kőelemeket, és a színes üvegablakokat.

Nagy Péter, a Kolozsvár-Belvárosi Református Egyházközség főgondnokaként vette át a gyülekezet nevében a templomot. A főgondnok szerint komoly feladatként hárul rájukk, e gyülekezet elöljáróira és templomos népére, hogy a csodálatosan megújult hajlékot, annak falait, berendezését, kincseit megőrizzék a rongálástól és az egyre gyakoribb műemlékgyalázástól. Kötelességük, hogy biztosítsák a zökkenőmentes és folyamatos istentiszteleti életet, az igehirdetés szolgálatának a fenntartását a kényelmessé vált körülmények között, és ezen felül, vagy talán mindenekelőtt az a kiváltságos küldetésük, hogy e gyönyörű hajlékot élettel és lélekkel töltsék meg.

“Szépen helyreállított műemlékeket be lehet ugyan pompásan rendezni, de mindaddig, amíg lakatlanok, csupán múzeumok: gyönyörködtetnek, de nem éltetnek. A templom rendeltetése pedig az, hogy élő, hitében, reménységében és az áldozatos szolgálatban naponta megújuló, azaz újjászületett és élő gyülekezetnek legyen az otthona. Ez a gyülekezet csak mi lehetünk, akik saját életünket hozzuk ide ünnep- és hétköznapokon egyaránt.” - mondta köszöntőjében Nagy Péter.

Horváth Anna a kolozsvári magyar közösség nevében köszönte meg mindazok támogatását, akik szívügyüknek tekintették a templom sorsát.
“És bár való igaz, hogy egy város, az egyházak ereje nem a falak vastagságában, hanem a benne élő, tevékenykedő emberek közösségként való megmutatkozásában rejlik, templomaink építése, új életre keltése azt szolgálja, hogy ezek a gyönyörű kőfalak beszélni tudjanak, ne csak a múltról, hanem ettől kezdve már a JÖVŐNKRŐL is. Hogy oltalmukban elcsendesedve, erőt gyűjtve, mi magunk is - életutunk által - olyan lelki templomaivá váljunk közösségünknek, amilyennek Isten bennünket megálmodott!” - mondta Kolozsvár alpolgármestere.

Emil Boc, Kolozsvár polgármestere arról beszélt, hogy a Farkas utcai református templom nemcsak a református egyház, hanem az egész város büszkesége. Megjegyezte: nem sok olyan város van a világon, ahol öt vallásfelekezet püspöke székel. Hozzátette: Kolozsvár olyan város kell hogy legyen, amelyben mindenki otthon érezheti magát.

Balog Zoltán, Magyarország kormányának Emberi Erőforrások minisztere szerint a Farkas utcai templom maga a történelem, a kolozsvári magyarság élete és sorsa tükröződik benne, azért jövünk ide, hogy belenézzünk a tükörbe, amelyben nem csak a múltunk tükröződik, hanem a jövőnk is látszik benne. A miniszter szerint nem tudjuk számba venni mindazt a hétköznapi csodát, amivel az Úr Isten ebben a négy évszázadban megjelentette magát ezen a helyen. Sok-sok szer ember indult innen a keresztségbe, növekedett a tanítással, a sákramentumok vételével, a házasságban, a gyermekek érkezésével, sok-sok ezer ember talált meg itt egy szilárd alapot, egy kősziklát, amire élete épületét felhúzhatta, és sok-sok ezer ember élete zárult itt be, amikor e falak közül indult el az utolsó útra. Ez a templom könyörgő és gyászoló híveket látott és látott ünneplő, hálaadó, ujjongó gyülekezetet. Balog Zoltán beszédében azt a kérdést feszegette, hogy mi lesz itt velünk 10 év múlva, 20 év múlva, mi lesz itt velünk 100 év múlva? Aki újat épít, annak viszonylag könnyű dolga van, szabadsága van fantáziára, kreativitásra. Aki régit állít helyre, annak más az alapállása. Aki régit állít helyre, az a régiek iránti tisztelet parancsát követi a helyreállításban, ehhez kell hozzátenni a pluszt, amit mi tudunk hozzáadni. A miniszter szerint a templom a mai technikának köszönhetően jobb állapotban van, mint valaha, azonban meg kell kérdeznünk magunkat is, hogy mi jobb állapotban vagyunk? A kettő együtt nekünk a korparancs. A miniszter a tradíció és az innováció ötvözését tartotta az egyház, a magyarság, de talán a románság legfontosabb feladatának is, hogy a tradíció ne csak múlt legyen, az innováció ne csak jövő legyen.

“Ahol csak tradíció van, az múzeum. Nem szeretnénk, ha ez a templom múzeum lenne, amelyik érdekes, tekintélyes, tiszteletre méltó, de lakni benne? Ki szeretne egy múzeumban lakni. Ahol meg csak innováció van azt úgy hívják, hogy kísérleti laboratórium. Abban megint vannak izgalmas dolgok, de ki szeretne lakni egy laboratóriumban? Ha a kettő együtt van, tradíció és innováció, mi úgy mondjuk ezt, hogy reformáció, akkor élő, szilárd alapokkal bíró közösségről beszélünk. Élő, szilárd alapokkal bíró közösség a kettő együtt, a múlt és a jövő.” - mondta Balog Zoltán, aki azt is kiemelte, hogy nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő, jöhetnek nehezebb, vagy könnyebb idők. A miniszter szerint ha kaptunk feladatot, akkor hisszük, hogy megkapjuk hozzá az erőt is. Balog Zoltán reményét fejezte ki, hogy Kolozsvár jövőjében benne lesz az is, amit Budapest és a jelenlegi Magyarország tud adni ehhez a jövőhöz és az is, amit Kolozsvár adott és ad a teljes magyarságnak. A miniszter szerint így keresik a román politikával az együttműködést, ezzel az együttműködéssel nyújtják ki a kezüket a magyarok érdekében, Románia érdekében és a közös Kárpát-medence érdekében.

Fotó és szöveg: Kiss Gábor