Augusztus 18., kedd, 15 óra – Diákművelődési Ház

A Kolozsvári Magyar Napok keretében kiállítás nyílik a két világháború közötti sajtóban megjelent kétnyelvű (román és magyar) plakátokból.
Ezek a szórakoztató és elbűvölő reklámok a multikulturális Kolozsvár világába vezetnek és különféle termékeket mutatnak be: fűszerek és ínyencségek, kesztyűk és motorbiciklik, tükrök, fényképezőgépek, sportcikkek, parfümök, éttermek, de nyilvános fürdők és régi mesterségek (mészáros, kolbászkészítő, cipész, szűcs) is megjelennek rajtuk. Az egykori Kolozsváron babaklinikát, kalucsnigyártó-műhelyt, vegyszeres tisztítást reklámozó, hetven év után is izgalmas és lenyűgöző hirdetések kiállítása ez.

Helyszín: Diákművelődési Ház, „Între trepte” Galéria (I. em.)
Megnyitó: Augusztus 18., kedd, 15 óra
Látogatási időszak: 2015. augusztus 18–28.
Szakirányítók: Lăcrămioara Chiş, Ucu Bodiceanu
Szervező: Kolozsvár Városi Művelődési Ház, Egykori Kolozsvár Egyesület

16-23 august, Fostul Hotel Continental

Cu ocazia Zilelor Culturale Maghiare din Cluj, va fi vernisată expoziția Bogăția multilingvismului. Expoziția poate fi vizionată pe toată durata evenimentului, la hotelul New York (Continental).

În sălile hotelului New York vor fi expuse ziarele vremii, cărţi poştale, plăci comemorative, postere – documente care provin din istoria bogată a multiculturalităţii Clujului, din perioada dualismului austro-ungar până în prezent. Materialele expuse înfăţişează atât viaţa privată a oamenilor, cât şi spaţiile publice ale vremii. Asociaţia organizatoare, Mişcarea Igen, tessék! – Da, poftiţi! încearcă să promoveze multilingvismul şi în viaţa oraşului de azi.

În secolele trecute, Clujul a fost un oraş diversificat datorită diferitelor etnii şi religii prezente în oraș. Prin materialele prezentate, vizitatorii vot putea observa practicile şi legislaţiile diferitelor perioade din istoria bogată a oraşului.

2015. augusztus 16., vasárnap, 16 óra – Új Sportcsarnok

Tizenhárom évig szolgálta Ferencvárost, mely idő alatt 256 gólt szerzett. Négy bajnoki címet és egy Magyar Népköztársaság Kupát nyert. 1965-ben csapatával legyőzte a Juventust Torinóban. A magyar válogatottban 75 meccsen lépett pályára. Játszott világ- és Európa-bajnokságokon. 1967-ben Európa legjobb futballistájának választották. Albert Flórián Magyarország első és eddig egyetlen aranylabdásaként példakép és legenda.

A Kolozsvári Magyar Napokon nyíló kiállítás trófeákból, a pályája során fontossá vált tárgyakból, illetve egy fotósorozatból áll. Nemcsak a híres bajnokot, hanem a magánembert, édesapát, barátot mutatja be. A megnyitóra augusztus 23-án 16 órai kezdettel kerül sor.

Az Albert Flórián emlékét és örökségét őrző kiállítás augusztus 16–23. között naponta 10–16 óra között látogatható az új kolozsvári Sportcsarnokban.
Szervező: FTC Albert Alapítvány, Kincses Kolozsvár Egyesület, Új Sportcsarnok.

2010-ben portréfilm készült az építész munkásságáról Ami megtörtént és ami megtörténhetett volna címmel, Osskó Judit rendezésében.
A 6. Kolozsvári Magyar Napok kulturális programjai keretében az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum ad otthont augusztus 16-án 17 órától a Megtörtént és megtörténhetett volna. Kiállítás Makovecz Imréről eseménynek, amelynek szervezője a Magyar Művészeti Akadémia, a Makovecz Imre Alapítvány, az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum és a Kincses Kolozsvár Egyesület. A kiállítást megnyitja Csernyus Lőrinc Ybl-díjas építész, az MMA levelező tagja, Répás Zsuzsanna, az MMA Nemzetközi és Határon Túli Ügyek főosztályvezetője és Carmen Ciongardi, az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum főigazgatója.

Festmények, pasztellek, szobrok, faliszőnyegek és kerámiatárgyak összhangjára alapozott művészi üzenet a párbeszéd lehetőségéről és szükségszerűségéről. Helyszín: Barabás Miklós Galéria, Kolozsvár, Farkas/Kogalniceanu utca 27. szám . 

Augusztus 19-én, szerda, 18 óra – Stars Pincegaléria (Farkas utca 13–15. szám)

Huszadik kiadását ünnepli a Zsoboki Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor.

Essig Klára szervező tájékoztatása szerint idén a tábor 30 résztvevőjének alkotását állítják ki: Adorján Ilona, Bungartz Eduard, Bánházi Gyöngyi, Benk András, Buglya Sándor, Czirjék Lajos, Essig József, Essig Klára, Eperjesi Noémi, Fazakas Tibor, Felházi Lenke, Forró Ágnes, Gally Katalin, Juhos Kis Sándor, Katona György, Kudor István, Koncz Münich András, Koncz Münich Judit, Kulics Ágnes, Nagy Annamária, Nagy Béla, Orbán István, Rózsa Róbert, Szabó Attila, Székely Géza, Starmüller Katalin, Vassy Erzsébet, Váncza Edit, Tornay Krisztina és Tudorán Klára.

A kiállítást Németh Júlia műkritikus nyitja meg, az évfordulós albumot pedig Szabó Attila muzeológus prezentálja. Az esemény meghívott előadói a Kasabian Kamilla, Szép Bálint és a zsoboki néptáncosok.

Augusztus 19., 18 óra

Farkas Ildikó 1977-ben született Élesden. A Kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem fotóművészeti szakán diplomázott 2000-ben.
Fotográfiái a hétköznapjainkban rejtőzködő pillanatnyi csodákat sallangmentesen, a vizuális felfokozottságot teljességgel nélkülöző látásmóddal próbálják megragadni, a látványelemek kiemelése helyett a formák letisztult ábrázolására törekedve.
Szökés című tárlatának fotósorozatai az absztrakció eszközével ábrázolják a természeti és tárgyi környezet látszólag triviális részleteit, a mindennapok banalitásából kiragadó, a spirituális dimenzióba betekintést engedő kapukká lényegítve azokat.

Helyszín: Korunk Stúdiógaléria, Eremia Grigorescu utca 52.
Szervező és kurátor: Fazakas Rita

Augusztus 17., hétfő, 17 óra – Sapientia EMTE Tordai úti épülete, stúdióterem

Idén az MTI/MTVA fotóriporterei a külhoni magyarság életét, hagyományait és szokásait, ünnepeit és hétköznapjait, épített és természetes környezetét mutatják be képeiken.

A kiállítást megnyitja: Gazsó L. Ferenc, az MTI igazgatója és Tonk Márton, a Sapientia EMTE kolozsvári karának dékánja. 

Szervező: Duna Médiaszolgáltató Zrt. MTI Igazgatósága, MTVA, Sapientia EMTE, Kincses Kolozsvár Egyesület

A kiállító művészekről: 

Balázs Attila

Nyíregyházán született, fotózással 1987 óta foglalkozik. 1989-től 2003-ig a Kelet-Magyarország című megyei napilap fotóriporter munkatársa, később fotórovatának vezetője. 1993-tól az MTI külsős fotóriportere, 2008-tól folyamatosan tudósít Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből. Szakmai pályafutása során számos díjat és elismerést kapott; az országos sajtófotó pályázaton 1993-ban a sport kategó- ria első, 1996-ban a második díjat, majd 1995-ben az Escher Károly-díjat kapta meg a legjobb egyedi hírképért. A 2014-es kiíráson a természet kategória második, a társadalomábrázolás dokumentarista fotográfia és a képriport kategória harmadik helyezettje volt, valamint elnyerte a megyékben dolgozó, legjobb teljesítményt nyújtó fotóriporter különdíját. Megyei Príma-díjas, az elismerést 2012-ben ítélték neki a magyar sajtó kategóriában. Az 1995-ben készült „Tiszai ár” című képe helyet kapott A XX. század legjobb magyar fotói című válogatásban, különböző témákban készített képriportjait a brit The Guardian, a párizsi Polka Magazin és a Le Monde is közölte. Idén, a magyar kultúra napján megkapta a Nyíregyháza művészeti életéért járó Barzó Endre-díjat. A 2015-ös Magyar Sajtófotó Pályázaton egy hajléktalan karácsonyáról készített, egyszerre megdöbbentő és megható képriportjáért neki ítélték a legjobb emberközpontú dokumentarista fotográfiáért járó André Kertész Nagydíjat, emellett ismét megkapta a megyékben dolgozó legjobb fotóriporterének járó elismerést is.

Czeglédi Zsolt

1976-ban született Debrecenben, a fotózással 18 éves korában ismerkedett meg. 1995-ben egy akkor induló napilapnál, a Hajdú-Bihari Napnál kezdett el fotóriporterként dolgozni. 1996 szeptemberétől már a megye legnagyobb napilapjának, a Hajdú-Bihari Naplónak fotósa, de esetenként a Magyar Távirati Irodának (MTI) és a Nemzeti Sportnak is készít fotókat. 2011 júliusától az MTI külsős munkatársaként tudósítja a Hajdú-Bihar megyei eseményeket és alkalmanként Erdélyben is fényképez. Tizenöt évig atletizált, amit egy sportsérülés miatt kellett abbahagynia, valószínűleg innen ered lelkesedése a sportfotózás iránt. Második éve tagja a Forma-1 Magyar Nagydíjat tudósítók MTI-s csapatának, és harmadmagával ő utazik a 2016-ban megrendezésre kerülő riói olimpiai játékokra is.

Komka Péter

1966-ban született Salgótarjánban. Felsőfokú műszaki végzettség megszerzése után a MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémián szerzett fotóriporteri oklevelet. 2009-től a Magyar Távirati Iroda Fotószerkesztőségének szerződéses munkatársa. A Magyar Sajtófotó Pályázaton 2011-ben és 2012-ben elnyerte a vidéken dolgozó legjobb fotóriporter különdíját. 2011-ben az Emberábrázolás-portré egyedi kategóriában első, 2012-ben Sport egyedi kategória második és 2013-ban Sport egyedi kategória harmadik helyezését ért el. Hobbija az éjszakai- és csillagászati témájú felvételek készítése, amiket hagyományos objektívekkel és csillagá- szati távcsővel készít el. Különleges fényképei gyakran jelennek meg a hazai és a nemzetközi médiumok oldalain.

Máthé Zoltán

1971-ben született Budapesten, fotózással 2001 óta foglalkozik hivatalosan. Agrármérnöki végzettsége után a MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémián szerzett fotóriporteri oklevelet. Ezt követően a Magyar Mezőgazdaság fotóriportere, majd dolgozott az Epizód bulvármagazinnak, a Heti Válasz című újságnak, a Nagyítás folyóiratnak és a Magyar Államvasutaknak is. Az Indóház vasúti magazinnak indulása óta szerkesztő-főmunkatársa és fotósa. 2010 óta az MTI fotóriportere. A Magyar Sajtófotó Pályázaton 2011-ben elnyerte a hír- és eseményfotó kategória 2. és 3. díját is képeivel. Hobbija a vasútfotózás, amelyet általános iskolás kora óta gyakorol. Az elmúlt évtizedek vasúti képeiből számos naptár, képeslap, kiadvány és reprezentatív album készült.

Koszticsák Szilárd

1967-ben született Ózdon, a nagyapja világháborúból hazahozott masinájával kezdett fotózni. A fényképész, majd az újságíró iskola elvégzése után, különböző napilapok szerkesztőségében eltöltött 6 év gyakorlatot követően, 1999- től az MTI fotóriportere. Szakmai pályafutása során több mint tíz díjat, elismerést kapott, 2002-ben a Magyar Sajtó- fotó Pályázat Nagydíját neki ítélték. A kollégái szavazata alapján két alkalommal érdemelte ki „Az év fotóriportere” címet. Az MTI vezető fotóriportere, a hazai sajtóban egyedüliként fotózhatta végig a magyar katonák hét éven át tartó afganisztáni misszióját. Képeiből az MTI és az MTVA támogatásával a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ fotóalbumot készít. Az idei sajtófotó pályázat hír- és eseményfotó egyedi kategóriájában 2. helyezett lett az „Avató” című exkluzív képe. Hobbija Székelyföld, minden mennyiségben.

Kovács Tamás

1977-ben született Budapesten. Érettségi után egy képügynökségnél vállalt nyári munka során kötelezte el magát a fotóriporteri szakma mellett. Így, gazdasági főiskolai tanulmányai végeztével először a Vico lapkiadónál gyakornokoskodott, majd a Mai Nap című bulvárújság gyakornok-fotóriportere lett. Lehetősége volt a hír, a sport, a művészetek, a társadalomábrázolás, a természetfotó és még sok más területen kipróbálni magát, de nem elégítette ki az újság adta formai és terjedelembeli korlát. 1998 augusztusától dolgozik az MTI Fotószerkesztőségénél, kezdetben külsős, majd 2005 óta belsős státuszban. Fényképei rendszeresen szerepelnek a Magyar Sajtófotó Pályázat díjazott anyagai között. Fotózás közben arra törekszik, hogy az elkészült kép és az azt szemlélő között tartalmas kapcsolat alakuljon ki. Hitvallása szerint a fotóriporter dolga hitelesen és objektíven, érthető, képi nyelvre fordítani az előtte lévő valóság lényegét.

Varga György

1970-ben született Nagykanizsán. A fotózás szeretetét amatőr fotós édesapjától örökölte, fotós dacból lett. Egyik nyaralásuk alkalmával, amikor tájképet szeretett volna készíteni, apukája közölte vele, hogy azt csak profi fotós tudja megörökíteni, ő nem képes rá. Ekkor határozta el, hogy fotóriporter lesz. Először a természetfotózás volt a szereleme, de megismerkedett a helyi újság fotóriporterével és rabul ejtette a sajtófotózás is. Pécsett elvégzett egy fotós iskolát és a városi hetilapnál helyezkedett el. Ezt követően szabadúszó- ként a Zalai Hírlapnak és a Somogyi Hírlapnak fotózott. Minden álma az volt, hogy a legjobb csapatba, az MTIbe bekerüljön. 2000 óta alkalmanként, míg 2002-től az MTI fotóriportere, Zala, Somogy és Vas megyéből szállítja a híreket. Kedvence a légi- és a víz alatti fotózás.

Molnár Edvárd

1976-ban született Szabadkán. Érettségi után tanulmányait Budapesten, majd Szegeden folytatta angol nyelvtanári szakon. Fotózni 2000-ben kezdett komolyabban. 2001-től 2003-ig a Szegedi Tudományegyetem Hökkentő című egyetemi lapjának fotóriportere, 2002-től külsős munkatársa a Hét Nap és a Magyar Szó vajdasági heti- és napilapnak. 2004-től főállású fotóriporter a Magyar Szó szabadkai szerkesztőségében. A magyar sajtó, a HVG, a Magyar Nemzet és a Népszabadság is rendszeresen közli fotóit. 2014 januárjától az MTI külsős munkatársa. Leginkább színházi előadásokat és jazzkoncerteket szeret fotózni, többször is díjazták munkáit. A szabadkai Népszínház, a Kosztolányi Dezső Színház és a Gyermekszínház fotózá- sa mellett több zenei és összművészeti fesztivál hivatalos fotósa.

Baranyi Ildikó

Csíkszeredában született 1963-ban, a temesvári Tudományegyetemen szerzett programtervező informatikusi oklevelet 1985-ben. 2010 óta szabadúszó fotós, 2012-től az MTI (MTVA) külső munkatársa. Hobbi (természet) fotósként 2008-ban elnyerte a Romániai Fotóművészek Szövetsége „Románia kupáját”, 2009- ben döntős a Sony World Photography Awards-on, illetve megkapta a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus díját. 2010-ben a Mihai Dan Calinescu Nemzeti Fotóművészeti tárlat fődíját ítélték neki, 2011-ben kiállító az Együtt-lét – Hagyományos kultúrák együttélése a Kárpát-medencében elnevezésű kiállításon, illetve a Szathmári Papp Károly jubileumi Nemzetközi Fotóművészeti tárlat – Art Image nagydíjával jutalmazták Kolozsváron. A „Harmony” című fotója 2013-ban a kanadai Viewpoint Gallery-ben az International Feature Photographer tárlat 12 nyertesének egyike.

Veres Nándor

1982-ben született Cegléden, 2000-ben, az érettségi évében kezdett el fotózni. A középiskolát követően fényképész szakvizsgát tett. 2002 óta dolgozik a sajtóban, először a Magyar Narancs, majd a Magyar Demokrata és a Heti Válasz magazinok fotóriportere. 2007 augusztusában Erdélybe, Csíkszeredába költözik, ahol az Erdélyi Napló, az Udvarhelyi Híradó, a Csíki Hírlap és a Székelyhon.ro médiumoknak, valamint alkalmanként a budapesti székhelyű Magyar Nemzetnek fényképez. 2015-től az MTI külsős munkatársa is. Számos csoportos kiállítás rendszeres résztvevője.

Kátai Edit

Az erdélyi Baróton született, a középiskola elvégzése után Sepsiszentgyörgyre költözött. 1996-tól az MTV, Duna TV, majd az MTVA egyik sepsiszentgyörgyi tudósítója, külső munkatársként, független stúdiót működtetve. Kezdetben vágóként dolgozott, később riporter-vágóként, de néha az operatőri feladatokat is ellátja. 1997-től több televíziós képzésen, 2004-2005-ben a Dunaversitas Egyesület televíziós mesterkurzusán vett részt. Mivel a televíziós munka folyamatából a képi világ és a technikai eszközök vonzzák jobban, így bevallása szerint természetes folyamatként jelentkezett a fotózás iránti érdeklődése. 2006-tól, az első komolyabb digitális fényképező- gép beszerzése óta egyre többet fotóz, mára a hobbijává vált a fényképezés. Témáival általában a televíziós munka folyamán találkozik. Alkalmanként a Háromszék napilapban jelennek meg fotói, az MTI-nek 2013 ősze óta tudósít külső munkatársként.

Haáz Sándor

Székelyudvarhelyen élő szabadúszó fotóriporter. Dolgozott az Erdélyben kiadott Krónika alkalmazásában, 2004 óta a Magyar Távirati Iroda külső munkatársa. Az Együtt-lét – Hagyományos kultúrák együttélése a Kárpát-medencében elnevezésű fotópályázaton a mindennapi élet kategóriában második helyezést ért el, továbbá a Közönség díját is elnyerte.

Augusztus 19., szerda, 16:00 – Erdélyi Néprajzi Múzeum

A valószínűleg szászkézdi eredetű, de az 1740-es évektől Kolozsvár kézműves rétegét gazdagító festőasztalos Umling-család három generációja mintegy fél évszázadon keresztül állt a templomjavíttató és -szépíttető református magyar egyházközségek szolgálatában. Napjainkban 36 Kolozs, Szilágy és Beszterce-Naszód megyei templom őrzi az általuk festett mennyezetkazettákat, bútorokat.

A hajdan lebontásra került templomok mennyezetei közül hármat múzeumi gyűjteményekben való elhelyezésük mentett meg az enyészettől, köztük a bodonkúti templom mennyezetének 47 kazettáját is, amely az Erdélyi Kárpát Egyesület múzeumába, majd az Erdélyi Néprajzi Múzeumba került.

A kiállításban látható 20 darab frissen restaurált mennyezetkazetta idős Umling Lőrinc munkája 1751-ből. A tárlat keretében nem csupán a festőasztalos-család munkásságának korai időszakával, hanem a restaurálás-konzerválás komplex folyamatával is megismerkedhetnek a látogatók. A kiállítás szeptember 20-ig látogatható.

Augusztus 19., szerda, 17:00 – Szabók bástyája

Az Erdélyben található gazdag épített örökségre hívja fel a figyelmet a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság 22 pannóból álló dokumentációs vándorkiállítása. Minden pannó egy rövid történeti ismertetőt, reprezentatív fotókat, valamint felmérési rajzokat tartalmaz. A kiállítást Dr. Gaal György és Maksay Ádám nyitja meg.

A kiállítás anyagát folyamatosan bővítik, amikor elkészül egy újabb épület dokumentációja. A vándorkiállítás végül a kolozsvári Apafi Kollégiumban kap állandó helyet.  

Szervező: Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, Vitéz Gaál Lajos Közhasznú Kulturális Egyesület (Zajta, Magyarország)

Augusztus 18., kedd, 15:00 – Kriza János Néprajzi Társaság székháza (Mikes/Croitorilor u. 15. sz.)

A Kriza János Néprajzi Társaság és az Élő Erdély Egyesület elindította az Erdélyi Értéktár létrehozását célzó projektjét, melynek elsődleges feladata a magyar nemzeti értékgyűjtő és értékmegőrző mozgalom erdélyi beindítása, népszerűsítése, megszervezése és szakmai felügyelete. A projekt ideje alatt szakmai és módszertani segítségnyújtást biztosítunk azoknak a civilszervezeteknek, melyek helyi és regionális értékek felkutatását, szakszerű dokumentálását, értéktárakba történő rendezését és ezeknek az értékeknek a helyi közösségekmindennapjaiba történő beépítését célozzák meg.

Az Erdélyi Értéktárat konferenciákkal, kiállításokkal, népszerűsítő rendezvényekkel, módszertani és ismertetőanyagok előállításával és terjesztésével, képzésekkel, rendszeres konzultációkkal és egy értékgyűjtő hálózat kiépítésével szeretnék társadalmasítani.

A kolozsvári kiállítás a helyi, regionális értékekre irányítja a figyelmet. A konferencián előadó néprajzkutatók, örökséggel és vidékfejlesztéssel foglalkozó szakemberek ennek a mozgalomnak a jogi hátterét, az értéktár célját, a kezdeményezéseket és a megvalósult eredményeiket mutatják be.

Szervező: Kriza János Néprajzi Társaság

Augusztus 18., kedd, 19 óra – Magyarország Főkonzulátusa, Főtér 23.

A Kolozsvár Társaság által meghirdetett versenyre beérkezett legjobb fényképek kiállításának megnyitója és díjkiosztás a Kolozsvári Magyar Főkonzulátus a főtérre nyíló termében. Bevezeti Kántor Lajos és László Miklós.

Augusztus 18-24. – New York Szálló, megnyitó: augusztus 18., hétfő, 1

Minden kedves látogatót újból szobára hívunk: játszani!

A 6. Kolozsvári Magyar Napok ideje alatt több mint negyven, Kolozsvárhoz és a magyar kultúrához kötődő képző- és fotóművész lakja be a volt New York Szállót és környékét. Az akciósor az Origo Egyesület és a Kolozsvári Magyar Napok szervezésében zajlik. 

Mimezis 1. Edition

Ringli-Spíl Mottó: Állítsátok meg a világot, ki akarok szállni!

A Mimézis Fesztivál idei kulcsszava a ringlispíl. A szó jelentése: vidámparkokban, vásárokban használatos szórakoztató játékszer. A szerkezet egy függőleges tengely körül forgó emelvény, melyre láncos üléseket vagy falovakat, kocsikat szerelnek. Az átszerkesztett címszó tartalmazza a „kör” és a „spíl”, avagy „játék” fogalmakat. A fesztivál szervezői e kulcsszavak előhívásával a következő jelenségeket kívánják problematizálni:

a. Az egyén, nagyobb léptékben a közösség saját köreit futja a társadalmon belül. Néhány példa a körökre: a hagyományok köre, a megemlékezések köre, a megmaradás köre, az identitás köre, és a sor folytatható. Megannyi ringlispíl, amelyre az egyén, a közösség felül, és amint a szerkezet működésbe lendül, a rajta ülő, a körforgás közepette, fokozatosan elveszti reflexiós készségét.

b. A történelmi, társadalmi, gazdasági, interperszonális körülmények és függések hálójában az egyén, a közösség gyakran anélkül játszik, hogy játszani szeretne. Így válik a pozitív előjelű játék negatív konnotációkkal terhes játszmává. Azért játszmázunk, mert a ringlispílen kívül látszólag nincs más tere a játéknak. Milyen módszerek kínálkoznak az egyén és a közösségbe történő beágyazódás útján a kommunitás számára, hogy a ringlispíl körkörös játszmáit „kijátssza”, és új vagy kevésbé nagyratörő kifejezéssel élve, más tereket hódítson meg a maga számára, ahol a játék mentes a játszmáktól és a köröktől? A fesztivál mottója lehetséges válaszokat ajánl a részt vevő képzőművészek számára.

Az esemény az alábbiak szerint strukturálódik:

Az épület első emeletén a Ringli-Spíl tematikára reagáló alkotók munkáit láthatják az érdeklődők. A második emeleten, Second Floor címen, fiatal kolozsvári és Kolozsvárhoz kötődő képzőművészek tárlatsorozata nyílik meg. Az idei fesztivál extra képzőművészeti meglepetése: A Tapasztalt Ecsetek, akik nem csak zenészi minőségükben lépnek fel (zenei kvalitásaikról a koncertekkel kapcsolatos oldalon olvashatnak), hanem kiállítanak is. Tagjaik:

Marjai Judit fotóművész és teljesen szekszszimbólum,Többszörözött Vágyak-díjas

Wahorn András festőművész, Munkácsy- és a Fővárosi Tanács-, valamint Smohay- és Párhuzamos Kultúrákért-díjas, a Magyar Köztársaság Lovagja, programozó, mindazonáltal 

Szurcsik József festőművész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektorhelyettese, Munkácsy- és Kondor Béla-díjas, sőt

Kopasz Tamás festőművész, Munkácsy-díjas főiskolai docens és nemkülönben

Orosz László festőművész, Gyémánt Álom-díjas, továbbá csodálatos érzések, nagyon

Chris Allan grafikusművész, Merész Tavak-díjas, zeneszerző, szakember

Ulrich Gábor Balázs Béla-díjas kulturális örökség- és nehézképkezelő

A rendezvénysorozat hat éve tartó gyűjtési folyamat része, amelynek során a szóban forgó EME-szakosztály tagjai az iparfejlődéssel kapcsolatos – még fellelhető – képi és tárgyi emlékeket szeretnék átmenteni az utókor számára. A kolozsvári gyárak egykori alkalmazottaitól várják az üzemben/üzemről, illetve a munkájukról készült fotókat, továbbá a gyárral és az ott végzett munkájukkal kapcsolatos emléktárgyakat, amelyeket digitális fényképek formájában őriznek majd meg az Erdélyi digitális adattár részét képező Ipartörténeti Tárban. Ezen kívül szándékukban áll összeállítani azoknak a műszaki dolgozóknak és értelmiségieknek (technikusoknak, mérnököknek stb.) a kataszterét, akik Kolozsvár egykori iparában tevékenykedtek. E gyűjtés nagymértékben hozzájárul a kolozsvári ipartörténet kutatását lehetővé tevő forrásanyag gyarapításához, hiszen ezáltal bizonyára megakadályozható, hogy fontos színterek és értékteremtő személyiségek végérvényesen feledésbe merüljenek, illetőleg jelentős tárgyi bizonyítékok elkallódjanak. Előadásai, filmjei és gyűjtőtevékenysége révén a szakosztály tüzetesen meg szeretné ismerni, illetve hitelesen be szeretné mutatni a 20. századi Kolozsvár ipari világát. Kolozsvár lakói közül sokan dolgoztak az iparban, ezért az EME úgy gondolta, hogy a Kolozsvári Magyar Napok keretében megrendezett események kiváló lehetőséget teremtenek a találkozásra, az emlékezésre és az értékmentésre.

A rendezvénysorozat jeligéje: Hozz magaddal egy emléktárgyat!

A megtekinthető alkotások létrejöttét egy hosszabb előkészítési folyamat előzte meg, mely során az iskola képzőművészet tagozatos diákjai igyekeztek megismerkedni a változatos néprajzi hagyományokkal rendelkező Székelyfölddel. Különféle szakkönyveket, többek között Orbán Balázs A Székelyföld leírása című monográfiáját is felhasználták, ugyanakkor a diákok számos kiránduláson, alkotótáborban, múzeumlátogatáson is részt vehettek, megismerve a vidék helyenként még élő szokásvilágát, öltözködését, táncrendjét, életmódbeli felfogását. Az ószékely népballadák világa, gazdag népdal- és mesekincse, valamint építészeti emlékeinek feltérképezése segítette a vidék alaposabb megismerését. Az így szerzett élmények révén egyszerre elevenedik meg Székelyföld múltja és jelene.

A diákok székelyföldi barangolásának képzőművészeti kivetüléseként a Balassi Bálint Intézet támogatásával jelent meg a Mesés Székelyföld – In memoriam Orbán Balázs című album, amely az Apáczai Galériában kiállított, változatos technikák segítségével kivitelezett alkotásokat mutatja be.

A tárlatnyitóra augusztus 18-án 17 órától kerül sor a Szabók bástyájában. Közreműködik Dévai Nagy Kamilla Liszt Ferenc-díjas művész.

A Kolozsvári Magyar Napok egyik különleges kiállításának ígérkezik az idén 189 éves Herendi Porcelánmanufaktúra egyedülálló kézműves termékeinek a bemutatója, mely alkalmat teremt a herendi termékek egykori kolozsvári mintafiókjából származó tárgyak bemutatására is. 

Herend neve a gyár alapítása óta egyet jelent az eleganciával. A 19. században a világkiállítási sikerek és a „fehér arany” eleganciája a császári, királyi udvarok tetszését is elnyerte: rendszeres vásárlói lettek a „herendinek”. Ugyanakkor az új évezred prominens személyiségei is előszeretettel térnek be a herendi üzletekbe, nagyon sok híresség elismerésképpen birtokol herendit. Mindezek fényében nem csoda, hogy a hungarikumnak minősülő herendi luxusporcelán nemcsak Magyarország, hanem Európa kulturális örökségének része is. 189 év történelmének és tudásának birtokában a manufaktúra ma már 16 ezer különböző formát, mintegy 4 ezer különböző mintát és ezek szabad kombinációját képes előállítani. A termékpaletta keresztmetszete Kolozsváron is megtekinthető lesz augusztus 1–30. között a Bánffy-palotában, a Kolozsvári Szépművészeti Múzeum székhelyén.

Az ünnepélyes megnyitóra augusztus 15-én, szombaton 18 órától kerül sor. Ebből az alkalomból Murádin Jenő művészettörténész a Herendi Porcelánmanufaktúra 19. század végén Kolozsváron megalapított mintafiókjáról, azaz Farkasházy Fischer Vilmos (1839–1921) kolozsvári tevékenységéről tart majd előadást. Az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum és Murádin Jenő jóvoltából a kiállítást olyan századfordulós porcelán tárgyakkal is kiegészítik, amelyek az egykori kolozsvári mintafiókból származnak.

A Herendi Porcelánmanufaktúra válogatott anyagának kiegészítéseként a Kolozsvári Művészeti Múzeum külön meglepetéssel készül: több évtizedes elzártság után idén először lesznek nyilvánosan megtekinthetőek az Erzsébet királynét és I. Ferenc József osztrák császárt, magyar királyt ábrázoló mellszobrok. Bizonyára sokan tudják, hogy a gödöllői királyi kastélyról elnevezett, népszerű herendi díszítő motívum eredetileg az Erzsébet királyné Ferenc Józseftől ajándékba kapott porcelánkészletének volt a díszítő motívuma. Nem véletlen tehát, hogy az uralkodóportrék – korhangulatot teremtően – tökéletesen beillenek a kiállítás tematikájába.

A megnyitón köszöntő beszédet mond a Kolozsvári Művészeti Múzeum igazgatója, Lucian Nastasă Kovács, a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. vezérigazgatója, Simon Attila és Magyarország kolozsvári főkonzulja, Mile Lajos.

A kiállítás kurátora Krámlik Attila. A herendi kiállítás kolozsvári tárgyakkal való kiegészítéséről Pásztor Csenge Bíborka gondoskodik. Szervezők: Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt., Kolozsvári Szépművészeti Múzeum, Kincses Kolozsvár Egyesület, Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum.

A Kolozsvári Magyar Napok ideje alatt a Korzo Egyesület román és magyar nyelvű tárlatvezetéseket fog tartani az alábbi program szerint:

Magyar nyelven:
augusztus 19., szerda, 12 óra - Veress Boglárka,
augusztus 21., péntek, 15 óra - Barazsuly Viktória Adrienn,
augusztus 22., szombat, 15.00 - Barazsuly Viktória Adrienn

Román nyelven:
augusztus 20., csütörtök, 15 óra - Ianchiș Linda
augusztus 22., péntek, 12 óra - Ianchiș Linda
augusztus 24., vasárnap, 15 óra - Szilágyi István